*magyaros átírással (már ahol)

Júrei
A kandzsik jelentése nagyjából "homályos lélek", és leginkább a mi kísérteteinkhez vagy szellemeinkhez áll közel. A júrei általában halott ember visszajáró lelke, akit a bosszúvágy vagy más hasonló késztetés nem hagy békében nyugodni. Az Edokor (1603-1868) óta a júreiek megjelenését néhány szabály elég pontosan megfogalmazza.
- Fehér ruha: ez valószínűleg a temetéseknél használt fehér kimonóból ered. (Japánban a fehér a gyász színe)
- Fekete, gubancos haj: a nők feltűzött haját temetéskor leengedték, így kerülhetett a júrei jellemzői közé.
- A test mellett lógó, erőtlennek tűnő karok: a klasszikus fametszetek ábrázolták így a kísérteteket.
Hitodama: két láng, amelyek követik a júreit.
A Kör-filmekben szereplő Szadako tipikus júrei.
 
Obake vagy Bakemono
A jelentése "változó dolog", és az efféle lények átváltozó képességére utal. Az obake kifejezés általában nem halottak szellemeit, hanem élő, természetfeletti hatalommal bíró lényeket jelent, ugyanakkor elég tág fogalom, a júreit is sokszor ide sorolják. Az obakéknak gyakran valamilyen állat valós alakja, de fölvehet emberi külsőt is, vagy megjelenhet emberszerű, de eltorzult alakban. A sintó animisztikus hitvilága növényeket és tárgyakat is lélekkel ruház fel, így a bakemono ezekhez is kötődhet, például a fák szellemeiként megjelenő kodamák. Az obakék/bakemonók egyik csoportjának tekinthető a:
 
Yokai
"Megbabonázó szellemet" jelent, ez felel meg leginkább a nyugatiak démonjának. A japán folklór számlálhatatlan mennyiségű ilyen figurát ismer.
 
Kappa
Tavakban, folyókban élő szörnyeteg, teknőcre, esetleg békára emlékeztet, és akkora, mint egy fiatal gyerek. A kappák szívesen csalnak utazókat, főleg gyerekeket a vízbe, akiket aztán megfojtanak és felfalnak. Legalábbis ezzel a mesével próbálják őket a szüleik a veszélyes, lápos területektől távol tartani. A kappák feje tetején mélyedés van, ebben vizet tárolnak, ez adja az erejüket a szárazon. Szerencsére a kötelező illemszabályokat ők is betartják (legalábbis régen ez így volt...), ezért, ha meghajlunk a kappa előtt, ő is meghajol, a vize kiömlik, és megúsztuk az ügyet. Kappával találkozhatunk az Usagi Yojimbo 2. kötetében, néhány leírás szerint Jaken is kappa, bár ellent mond, hogy nincs víz a fején.
 
Oni
A japán folklór klasszikus ördögfigurája, vörös, kék vagy fekete bőrű, szarvas, karmos óriási teremtmény. Magassága több, mint két és fél méter, kedvenc táplálékuk az emberhús. Annak ellenére, milyen pusztító szörnyetegek, sok japán falu onikat nevez meg a nemzetségük őseiként. (Az Inuyashában Naraku egyik reinkarnációját, Goshinkit szokták oninak tekinteni).
 
Yasha
Érdekes, de pont ez nem része a klasszikus sintó hitvilágnak. A szanszkrit jáksa szóból származik, a buddhizmus hozta magával Japánba. Eredetileg természetszellemek voltak, illetve föld alatti kincseket őriztek. A buddhizmusban védelmező szerepük van.
 
Kitsune
Azaz róka, ősidők óta a japán népmesék, kísértethistóriák fontos alakja. Híres átváltozó képességéről, sokszor női alakban csábítja el a férfiakat. Sok kitsunenak egynél több farka van, leggyakoribb az öt, hét és a kilenc. Néhány leírás szerint a kitsune ezer évente növeszt új farkat, és a kilenc farkúnak különleges hatalma van. Inari, a rizs és a gazdaság kamijának szentélye előtt mindig ül egy-egy rókaszobor, mint védelmező - látható például Torontóban is.
A tanukikhoz hasonlóan ők is képesek alakot váltani, de velük ellentétben ravaszak és gyakran túljárnak az emberek eszén. Gyakran választják őket a templomok szent állatává, számos szobor készült róluk az idők során. A Pom Poko egyik tanukija is kitsunévé változva igyekszik elijeszteni az embereket, akik egy szentélyhez vonulnak áldást kérni az építkezéshez.
 
Bakeneko
"Démonmacska". A japán macskák különösen hűségesek, de veszedelmesek is lehetnek. Ha a macska elér egy bizonyos kort (vagy méretet), könnyek bakeneko válhat belőle, különösen ha hagyják, hogy hosszú farkat növesszen. (Ezért tenyésztették a japán macskát kurtafarkúnak). A leghatalmasabb az, amelyiknek kinőtt a második farka, ez a nekomata. A többfarkú állatok általában természetfeletti hatalmúak, a rokákról már volt szó, de ilyen A Vadon hercegnőjében szereplő farkasok vezére is, nekomatára pedig példa Kirara, az Inuyashában.

Forrás: Mondo Magazin