Nna, megvettem a Mondo magazin májusi számát, egyik este békésen olvasom, és én is felháborodok xD. És nem hazudtam, amikor azt a címet adtam a modulnak, hogy Botrány. Mert ez.. tényleg az. Felháborodás, vita, fórumos veszekedés, és végre lehull a lepel az igazásgról.. ami nem is olyan jó.. tehát..
íme a cikk:
Az olvasók egy szűk, de hangos rétegben elképesztő felháborodást váltott ki a japán nyelvet alázó áprilisi cikk. A fórumon vita is indult erről, terjedelmes leveleket kaptam, és még a conon is odajött a Mondo-pulthoz egy olvaso, feddő szándékkal. Felveszem a saválló laborköpenyt, és lássuk.
Tisztelt Szerkesztőség!
Rendszeres olvasója vagyok a magazinnak, amit eddig színvonalasnak találtam az apróbb hibák mellett. Ám a 2008. évi, negyedik havi kiadás kissé "megrázó" volt számomra. Egészen pontosan a 32-33. oldal tartalma. Az első sorok is gyanúsak voltak a hangnemüket tekintve, de mintgogy véleményt alkotni csak akkor lehet, ha egészében ismerem a témát - ez esetben a cikket -, rászántam magam, és végigolvastam. Sokkoló volt, hogy egy eddig szavahihető újságban ilyen szemetet lehet olvasni. Igen, szemetet, mert egy szó nem igaz benne, úgy ahogy oda van írva. A végére odabiggyesztett linket kíváncsiságból beírtam az Explorer címsorába, és csodák csodájára, ugyanazt a szöveget találtam ott, csak angolul. Nagyon elmés. Feltehetően egy fajgyűlölő ember írta, vagy valaki, aki nem bírt a "kreatív" energiáival. Bátorkodom megkérdezni ezek után, hogy ez most valami vicc akart lenni, vagy komolyan gondolták az említetteket? A tisztaság kedvéért: jómagam japánt tanulok, és évek óta foglalkozom Japán kultúrával. Éles ellentétben azzal, aki azt a szemetet - nem folyamodom az utcai szókészlethez, bár erős késztetést érzel rá - írta. Tehát mégegyszer: Mi volt a cél?
Tisztelettel és némi csalódottsággal:
Yoru no Raion
És még tovább:
Kedves szerkesztőség!
Nem kicsit háborodtunk fel a japán nyelvről szóló cikken. Nem kicsit, NAGYON! Nem tudom ki írta, de csapnivaló! Hogy lehet így beszámolni egy nyelvről? Azt gondolta, hogy ez így jópofa, hogy "karburátorozik" meg "tekergőző izékről" ír? Esetleg gyengébb felfogásúakhoz szólt? (Hát, nem volt valami megnyerő és vicces) Mivel lassan már 3,5 éve tanulom a japánt, úgy gondoltam, ebből a rovatból is tanulok valamit, de csalódtam. Nos, a cikk javítása: Szerintem nem is nehéz a japán. Sőt, könnyű nyelv. A hiraganát és katakanát 1 hét alatt is meg lehet tanulni! (saját tapasztalat) Ha a cikkíró így ír róla, akkor minek tanulta? Amúgy nem is közölte, hogy az angolul és kínaiul beszélő magyar anyanyelvű (a sorrend felcserélhető) embereknek csak egy csettintés a japán. (Ebből kifolyólag a magyarsággal való kapcsolatáról senki sem beszélt) Amúgy a kanjikról nem "400 csilló" hanem csak 1945 van (amit a japán állam majd 2012-re 2000-re szeretne bővíteni). És a teljes kínai-japán karakterkészlet is csak 50 000. A japán nyelv agglutináló, vagyis olyan, mint a magyar! (Nem hiába beszélnek a magyar-japán-kínai rokonságról. Csak a kínai nyelv nem agglutináló.) A kanjikban is van logika. Rá kell nézni! Kész rajzok! A kiejtést és a formát egyaránt mutatja (ami csak a kínaiban egyértelmű). A hiraganát és a katanát sem "úgy" alakították ki valamiféle "vak szerzetesek", hanem a kanji vonásokból és leegyszerűsített rajzaiból. Mindegy. Ez még egyszerű volt, de ami ezek után következett, a kultúráról... arról inkább nem akarok beszélni, mert több oldal kell hozzá.. Aki hozzá nem értő olvassa a cikket, enyhén félre lesz vezetve.. Normális cikket követelünk a japán nyelvről és kultúráról! Végezetül, amúgy az újság jó, viszont úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kezd lanyhulni. Hajrá! Még lehet javítani! Szurkolok nektek :) Köszönöm, hogy elolvastátok.
Rák Tibor
Hofmeiszter Krisztina levelét helyhiányból nem közlöm le; ő is tételesen cáfolta, hogy a japán nehéz és hogy bármi gond lenne a három párhuzamos írásrendszerrel vagy a négyszintű udvariassági formulával.
Kedves Yoru, Tibor, Kriszta és többiek! Valójában gyűlöljük a japánokat. Azért csináltuk ezt a magazint, hogy suttyomban (Sutyi!) tévhiteket ültessünk el az olvasók fejében, és végleg leszoktassuk őket az animéről meg a mangáról. A japántanulást nem is említve. A Mondóból befolyó millókat a Dr. Strangelove Testvériség földalatti kutatásaiba ömlesztjük, melyeknek a célja, hogy megszüntesség a japánságot. A titok az ún. "japán-gén", mely pontosan a nyelvkifordítás és a bugyifetisizmus génje között található a DND-szekvencián. Ha ezt sikerülne kiiktatnunk, megvalósulna világhódító tervünk.
Komolyra fordítva: vannak ugye a sztereotípiák. Hány csürrealista kell ahhoz, hogy kicserélj egy villanykörtét? Három: egy, aki csavarja a körtét, egy, aki lefogja a zsiráfot, és a harmadik, aki a fürdőkádba dobálja az opálosan izzó fénygolyókat. A sztereotípiák nem igazak, viszont viccesek - amennyiben nem arra szolgálnak, hogy valakinek a felkoncolásához vagy kirablásához adjanak ürügyet. Ha nevetsz a szürrealistákon a fenti tréfa miatt, az például jó, ha viszont betiltod őket, mert bántják a zsiráfokat és a fénygolyókat, az nem jó. Ez utóbbi esetben nem viccesek a sztereotípiák. Viszont a betiltást nem a sztereotípiák okozzák, hanem a primitívség és szeretettelenség. Úgyhogy szerintem nem az a baj, ha néha röhögünk egymáson és magunkon. Az a baj, ha mindent túl komolyan veszünk. Meg hát, most őszintén, kinek van kedve 1945 (hamarosan 2000) hireoglifát megtanulni ahhoz, hogy elolvashassa: "INSATNR RÁMEN"...?
Az inkriminált cikk egyébként a netről származik, minden idők egyik legolvasottabb fake-je, és egy amerikai informatikus írta, aki évekig Japánban élt (és jól tud japánul).
A Pocky viszont, szemben azzal, amit a szerző állít, zseniális termék.
thx
Nos, én ott akadtam ki, hogy "utáljuk a japánokat".. komolyan, nem értem, akkor miért van ez a magazin :S Na mindegy, lehet lesz egy vélemény menüpont erről a cikkről, ha sok lesz az érdeklődő xD.
Marley
AJÁNLOM AZ OLDALT
